Világ

Meghalt ''Magányos George'' az utolsó a galápagosi teknősök egyik alfajából

Holtan találták George-ot a galápagosi szigeteki órásteknőst, amely az eltűnő fajok jelképévé vált, miután meghiúsult a szaporításra irányuló minden erőfeszítés-jelentette be a Galápagosi Nemzeti Park illetékesei.

Magányos George (Lone some George) a galápagosi óriásteknős tizenegy alfajából  a nigra abingdoni nevűbe tartozott. Valószínűleg alfajának utolsó példánya volt. A park szóvivője szerint a teknőst felboncolják, hogy halála okát megállapítsák. A százéves teknős a kutatók több évtizednyi próbálkozása után sem vált apává. A szakemberek azt remélték, hogy a teknősmatuzsálem életéből még évtizedek lehetnek hátra, ezért 1993-tól több alfajhoz tartozó nősténnyel párosították, ám mindvégig sikertelenül.

Magányos George-ra egy magyar származású kutató, Vágvölgyi József bukkant rá 1972-ben. A teknőst ezután a Galápagos-szigeteki Charles Darwin Kutatóállomásra vitték, és szimbólum vált belőle.

 

Vasárnap reggel a teknősöket felügyelő parkőr talált rá Magányos George-ra, az állat teste mozdulatlan volt. Élete véget ért” – jelentette be Edwin Naula, a Galápagosi Nemzeti Park vezetője. A teknőst Fausto Lerena találta meg, aki negyven éven át volt a gondozója. Naula azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az állat testét bebalzsamozzák, és kiállítják a parkban. Magányos George-ról tavaly a nagy japán földrengést követően érkezett hír Ecuadorból, amikor a szökőár miatt az óriásteknősnek is el kellett hagynia lakhelyét, átmenetileg a sziget magasabban fekvő területére költöztették.

Jelenleg mintegy húszezer óriásteknős él a Galápagos-szigeteken. A galápagosi óriásteknősök is azon fajok között voltak, amelyek tanulmányozása segítette Charles Darwint, hogy evolúciós elméletét megalkossa a 19. században. Rendszertani besorolásuk az utóbbi években megváltozott, átsorolták őket a Chelonoidis nembe.

 

                                                                                                                                      Forrás:WWF.

 

 

Bálna mészárlás Dániában

 

HELYIEK SZERINT:

"Amikor egy halászhajó megpillant egy pilótabálna falkát, azonnal riasztja az adott település lakóit, akik mindent hátrahagyva, késekkel, horgokkal, bunkókkal felfegyverkezve a parton gyülekeznek, izgatott „Grind! Grind!” (bálna) kiáltásokat hallatva. E közben a halászhajók a part közeli sekély vízbe terelik a bálnákat (nem ritkán száznál is többet), ahol a lakosok a vízbe sietnek, és megkezdik a kaotikus mészárlást, mely vörösre festi a tengeröblöt. Ez ritkán tart tovább 15 percnél: csupán ennyi időbe telik, míg a szerencsétlen állatokat agyon- vagy félholtra sebzik, és a partra rángatják. Egy helyi törvény szerint a bálnákat csak egy méternél sekélyebb vízben szabad megtámadni, így azoknak, amelyek nem feneklenek meg, elvileg esélyük van a menekülésre. Ezeket üldözni sem szabad."

A képeken látható vadásztradíció gyökerei legalább 1000 évre nyúlnak vissza: ekkor még a helyiek önellátásának legfontosabb forrása volt a bálna, még napjainkban is a lakosság húsfogyasztásának negyedét ez fedezi. Az itt lakók súlyos tévedésnek tartják, hogy valamiféle férfivá avatási szertartásról van szó, hiszen ez jórészt egyszerű vadászat, a zsákmányt pedig szokásjog alapján osszák szét: A legnagyobb bálnát a felfedező hajó legénysége kapja, a többi húsból a közösség minden lakója részesül. Az eseménynek egyébként erős közösség-összetartó ereje van, a mészárlás után közös éneklés, majd zenés-táncos mulatság következik.

                                                                                                                                   

 

 
   


A szigetlakók szenvedélyesen védelmezik a bálnavadászatot a kritikusokkal szemben, elsősorban két érvre támaszkodnak: a grindadráp-nak a helyi kultúrában meghatározó szerepe van, továbbá a bálnavadászat e formája nem ütközik az ide vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, miszerint "elismerik az őslakos népességek jogát a hagyományos vadászati formák alkalmazására". A kérdés persze felmerül, hogy a feröeri vadászat mennyire tekinthető az őslakosok életben maradásához szükséges hagyománynak, vagy épp brutális eszközökkel történő állatkínzásnak.

A képeken látható vérfürdő értelemszerűen felkavaró, azonban azt nem szabad elfelejtenünk, rengeteg hasonló dolog felett könnyedén elsiklunk. Nem kell messzire tekinteni, itthon kacsát tömünk és disznót vágunk, ami más nemzetek szemében ugyancsak barbár, véres, állatkínzó tevékenységnek tűnhet. Ne keseredjünk el, a spanyolok bikákat ölnek vagy épp azokkal öletik meg magukat, az olaszok simán kóbor macskát darálnak a bolognai szószba, pedig mindketten az Európai Unió oszlopos tagjai. Gondoljuk csak végig, a modern csirke- és sertésfarmokon hogyan táplálják és mekkora területen "élnek" az állatok, számukra a valódi megváltást egyedül a vágóhídra vezető út jelenti. Különös kegyetlenségnek tűnhet a delfinvadászat, de ezek az állatok legalább szabadon születtek és éltek elpusztulásuk napjáig.

 

 
   


A képek, melyek a cikkben megtalálhattok, legalább 5 évvel ezelőtt készültek. Amikor a botrány először söpört végig az interneten, hamar kedvelt témája lett az akkor még szárnyait bontogató bloggereknek. Volt hatalmas felhördülés és miegymás. Miután ez a néhány kép végigjárta a világhálót, meglepő nyilatkozatot tett a feröeri egészségügyi hatóság, melyre mindenki megdöbbent: "Az egészségügyi hatóság a leghatározottabban ajánlja a lakosságnak, hogy teljesen hagyjon fel a pilótabálnák húsának fogyasztásával. A helyi kormány ezen ajánlás alapján pedig a grindardráp teljes betiltását fontolgatja."

 

 

Ironikus tény, de a sziget vezetői és a hatóság nem megsajnálták a bálnákat, vagy épp feladni kívánták volna ősi tradíciójukat, egyszerűen nem maradt más választásuk. Több kutatás is igazolta, hogy a tengerek elszennyeződése miatt a bálnák húsa manapság annyi egészségre káros anyagot (elsősorban nehézfémeket és PCB-t) tartalmaz, hogy annak fogyasztása már kis mennyiségben is komoly rizikóforrás: Különösen a Parkinson kór, a magas vérnyomás és az érelmeszesedés hozható összefüggésbe a bálnaevéssel.

Ezzel véget ért a baltás-bálnás-dános-delfines történet, így lehetett csak kerek igazán, a dánok férfivá válása a hagyományos, európai módon történik, megnyugodhatunk.

                                                                                                       Forrás: WWF

                                                                                                                               Rádi Gitta

 


Elérhetőség

Pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola

8500 Pápa, Korona utca 27-29.